1.rész A tuskó!

Sziasztok Alexis Brandon vagyok.Egy 18 éves lány.Londonban élek. És süket vagyok.Hát igen.10 éves koromban történt amikor elcsúsztam a jégen és bevertem a fejem.Akkor kórházba szállítottak és közölték hogy megsüketültem.És már lassan 9 éve így élek.Ez lenne a története süketségemnek.Szombat van és reggel 7.A barát nőmék mind valami koncertre mennek az arénába.Ugyan én nem mehetek be hisz úgy se hallanék semmit...hát ez van.Nagyon hiányzik a zene.De már megszoktam hogy nekem soha semmi se sikerül.Elvesztettem az egyik legfontosabb dolgot az életembe.A zenét.Mér kiskoromba sokat hallgattam zenét és énekeltem.Erre elvesztem.Már a saját anyám hangjára nem emlékszem.Nem tudok telefonálni se semmit csinálni. Mindenhez kell az a szerv ami nekem nincs működésben.8 kor kikászálódtam az ágyból hisz igaz hogy a koncertre nem megyek de a barát nőmék megkértek hogy tartsak velük és várjam meg őket.Így mégis rendbe kéne hoznom magamat.Leballagtam a lépcsőn és apám és anyám kissé álmoskás arcával találtam szembe magam miközben kávét szürcsölgetnek.
-Szia kicsim!Hogy aludtál?-kérdezte anyám(így fogom írni mert már Alexis  megtanult szájról olvasni)
-Szia Anya!Apa!Elég jól.Ti?-kérdeztem
-Mi is!Kicsim ülj le mondanunk kell valamit.-mondta hót komor arccal apám mire én leültem
-Na az lenne a helyzet hogy üzleti útra fogunk utazni 1 hónapra, Magyarországra!De mivel nyár van megengedjük hogy egyedül itthon maradj és élvezd a szünetet.Na mit szólsz hozzá?-kérdezte anyám mire én magamban ugrálni kezdtem
-Hogy mit gondolok??????Azt hogy.... IMÁDLAK TITEKET!-ordítottam és megöleltem őket
-Látom örülsz.-mondta vigyorogva apám mire én is egy kis mosolyt csaltam
Megreggeliztem és felmenetem a szobámba.a "koncert" 2 órakor kezdődött így még volt időm.Felnyitottam laptopomat és rögtön a facebookra mentem.Elkezdtem olvasgatni a híreket.Szinte mindenki ilyeneket írt:
"Alig várom a koncertet".Erre kicsit elszomorodtam hogy szinte egész London ott lesz csak én fogok az aréna előtt ülni egy padon.Olyan rossz érzés erről másoknak beszélni.A legtöbb ember nem is veszi észre rajtam hisz ez alatt a 8 év alatt kiválóan megtanultam szájról olvasni.Pár kapcsolatom sok volt de mind miután megtudta hogy süket vagyok egy SMS-ben szakított velem miszerint nekik nem kell "nyomorék" lány.A többi tini azért sír a szüleinek és hisztizik mert nem kapja meg az új IPhone-t.Nekem ezt is megspórolták.Én nem sírok,rinyálok mert nem hallok.Pedig nekem igazán lehetne.Ha lenne egy kívánságom biztos az lenne hogy újra halljak.De sajnos ez a valóság és nem holmi Disney mese.Mire észbe kaptam már dél volt és úgy döntöttem elkezdek felöltözni.Mivel én csak ülni fogok egy kényelmes öltözetet vettem fel.
Egy lila pántos pólót,egy fekete farmert, és egy szintén lila cipőt.Hozzá egy fekete táskát.Lementem megebédelni.Az ebédet gyorsan letudtam.

Felmenetem és felcsurkáztam hajam majd elindultam....a barátnőmék házához.Mivel egy utcában lakunk így hamar odaértem.Bekopogtam majd ő nyitott ajtót.
-Szia Alexis!-mondta
-Szia Jess!-mondtam unottan
-Várj mindjárt indulhatunk csak felveszem a cipőmet.-mondta majd elindult a cipőjéért és fél perc múlva vissza is ért
Elindultunk és háromnegyed 2 re odaértünk.Nekem több órának tűnt az út de mint kiderült csak fél óra volt. Jess elindul a bejárat felé.Én egy ideig csak néztem ahogy a tömeg betódul az arénába és gondolkoztam.Miért pont nekem kellet süketnek lennem?Miért pont engem sújtott így az ég?Ezek a gondolatok szaladtak át agyamon.Észbe kaptam és leültem a közelben lévő padhoz.Igazán nem is gondolkoztam hogy mivel fogok eltölteni 2 órát de nem is izgatott.Ott ültem mereven és csak a távolba néztem.


                                                                      *másfél óra múlva*

Még mindig csak a semmibe meredtem.Nem tudtam mit csinálni.Hirtelen egy kezet éreztem vállamon és gondoltam Jess lesz az.De nem ő volt.Egy barna hajú helyes srác akit még életembe nem láttam.
-Hé jól vagy?Láttam hogy az előbb milyen szomorkás és fagyos voltál!-mondta majd leült a padra
-Ja persze jól vagyok!-mondtam
-Ja és mellesleg  Louis Tomlinson!-nyújtottam felém kezét
-Alexis Brandon!-ragadtam meg kezét és kezet fogtam vele
-És hogy hogy csak itt üldögélsz és nem a koncerten vagy?-kérdezte mosolyogva
-Mind1.-mondtam
-Nem mind1!Mond csak!Nem volt jegyed?-kérdezte tudakozóan
-Mondom mind1!-szinte már kiabáltam
-Na mond már meg!-mondta
-Mert Süket vagyok!-ordítottam és elviharoztam onnan





1 komi és kövi